A kikelet egyik kedves ajándéka volt számomra az, mikor Markó Ilona magyar nyelv és irodalom szakos tanárnővel sikerült egy olvasói utazás bemutatót összehangolnunk. Az egyeztetések után március elsején, egy délelőtti órában, a IX. A, filológia osztály „mezejére” léptem.
Az óra első felében beszéltem az „Olvasói utazás” elindulásáról gimnáziumunkban. Arról, hogy a kezdetleges kudarcok ellenére miként vált valóra az elképzelésem.
Beszéltem a foglalkozás reklámozásáról, majd a csoportokról, akik már részt vettek ebben az utazásban.
Külön hangsúlyoztam azt, hogy az önmagunkról való beszélgetések a kiválasztott művek segítségével történnek meg. Itt pedig fontos a saját gondolat, vélemény és az ebből fakadó érzelmek, amelyek elkalauzolják őket az önismeret útjára. Hangsúlyoztam azt, hogy témaként bármi szóba jöhet, ami foglalkoztatja őket. Sőt, ha szeretnének egy általuk kiválasztott élethelyzetről szóló témát, akkor nyílt utat kapnak rá. Természetesen, ha van mit megbeszélni rajta. Lehet szó barátságról, magányról, kellemetlen helyzetről, stb., amelynek megtárgyalása közben a problémamegoldás kerül előtérbe. Emellett kellemes hangulatot tud teremteni.
Az ismertető után egyik kedvenc, és egyben már többször előadott mesém került terítékre. Lázár Ervin Dömdödömjét próbáltam újra megeleveníteni. A történet felolvasása és egyben előadása után a közösség jelentőségteljes szerepéről beszéltem. Nyilván azt lehet nevezni közösségnek, amelyik valamilyen szinten működik. Kitértem a jól működő közösségekre, ahol igenis vannak és lesznek problémák, de azok megoldására fogékonyak tudnak lenni tagjaik.
A diákok visszajelzése alapján azt látom, érdeklődnek a foglalkozás iránt. Emellett azt is hozzátették, hogy igen jól szórakoztak.
Öröm számomra az is, hogy a foglalkozás iránt érdeklődő tanárok száma gyarapodott.
Borbé Levente
könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése