„Olvasói utazás” a Márton Áron Főgimnáziumban, 2019

Az idén egy társadalomtudomány osztályt céloztam meg. Maga a foglalkozás az októberi és novemberi hónapokban zajlott, heti egy alkalommal, Varga László igazgató jóváhagyásával. Markó Ilona, magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő a X.B-t ajánlotta. A lényeg a közösség összekovácsolódása és egyesekben a szórakozottság és a szétszórtság csökkentése, azaz a figyelem erősítése volt.

Az első közös találkozón ismertettem a foglalkozás lényegét, és a tanárnővel kialakítottuk a két csoportot. Itt figyelembe kellett vegyük a sportoló gyerekeket, hogy milyen időszakban tudnának inkább jelen lenni.

A rákövetkező héten már megkezdődött a csoportos foglalkozás. Mindkét csoportnál ugyanazokat a műveket olvastam fel, egy kicsit előadva őket, és természetesen az eredmény eltérő volt. Azt hiszem, ott helyben újra érzehették mindazt, ami „nem menő”, vagyis az érzelmeikről beszélgetni. Az első csoportot inkább a közösségformáló erőnek a kulcsa érintette meg, míg a másodikat a személyes boldogulással járó barátságok és lelki kapcsolatok kiépítése. Igazából mindkét csoport hasonlót akart, de másként. Sőt, a közös problémájuk végett, attól eltekintve, hogy ők nem hallották egymást, azonos nézeteket vallottak a helytállásról, a barátságról, a boldogulásról, amelyhez elengedhetetlen az odafigyelés, a kitartás, és egy kis kedves lelkitöltet. Azt vettem észre, hogy kevésbé mernek megnyilvánulni, viszont a foglalkozások előrehaladtával levetkőzték gátlásaikat, és már néhány őket érintő személyesebb problémáról is mertek nyíltabban beszélni. Ezek közül a kiközösítéstől való félelemről, az unalomról, meg a szeretetről beszéltek nyomatékosabban. Azt láttam, hogy egyesek megszelídültek, mások meg megfontoltabbak lettek, vagyis nem szégyellették (annyira) tetteiket, s annak következményét, kezdték vállalni saját magukat. A kitöltött tesztek is ezt bizonyították. Talán jó lett volna még egy-két óra, de most ennyi fért bele ebbe az időkeretbe, amit ki tudtunk hozni a kedves tanárnővel, Markó Ilonával.

Az utolsó találkozáskor, a tanárnő jelenlétében, kitörő örömmel fogadtak, mint egy régi jó barátot. Ez nagyon melengette a szívemet. Volt móka, kacagás és meghatódás. Először egy vicces történetet olvastam fel a Jani Keserű facebook oldaláról „A tanyasi katona levele a bevonulás után” (katonaságba). A humoros történet rávilágít arra, hogy mennyire másként értékeljük ugyanazt a dolgot, hogy mennyire másként forog az agyunk. Ami egyeseknek rossz, az a másiknak éppen jó, és fordítva. Erre jött rá a foglalkozásokon készített néhány emlékkép, majd az összesítő, amelyeknek gondolatai a tesztjeikben voltak megírva. Látszólag nagyon bírták a kiemelt elmélkedéseket, meg a művek, s azok szereplőinek sorbaállítását. Hogy az ünnepi hangulat se maradjon el, ezúttal csak Weöres Sándortól hallhattak és láthattak megzenésített verseket Koncz Zsuzsa előadásában. A versek a következők voltak: Majomország, Akik megtalálnak és a Ki minek gondol. Természetesen az utolsó aratta most is a legnagyobb sikert. A Weöres választás azért is volt telitalálat, mert a IX. és X. osztályosok helyi szavalóversenyére a diákok az ő verseiből kellett válasszanak. Búcsúzóul néhány mondat erejéig kifejeztem a hálámat azért, hogy együttműködtek velem.

Végkonkluzió az, hogy az „Olvasói utazást” nem tudom abbahagyni. Sokat tapasztaltam, és ugyanannyi élményt adtak nekem.

A foglalkozásokon felhasznált alkotások népszerűségi sorrenbe szedve:

1. Max Lucado: Értékes vagy

2. Lázár Ervin: Dömdö-dömdö-dömdödöm, valamint Borbé Levente: Ártatlan B. Berci életre szóló kalandja (ugyanannyi pontszámmal, mint az előző)

3. Képes történet az emberiség megmentésének titkáról (www.lunarbaboon.com)

4. Ottlik Géza: Az utolsó mese

5. Mihók Tamás: chkr

Az érdekes az, hogy az „Értékes vagy” messzemenően a legnagyobb sikert aratott, a többi mű között jóval kisebb volt a „népszerűségi” pontozás. 

Borbé Levente,

könyvtárpedagógus