„Meglesni a magunk mindennapjait”

Botházi Mária Biorobot című könyvéhez volt szerencsém! Vártam már a kötetet, s nagyon örültem neki, főleg azért, mert hozta azt a stílust, ami a szívemhez nőtt. Természetesen az új olvasmány másként hatott rám, mint az előző Boldogság juszt is a tiéd. Voltak írások, amelyek nagyon mélyen megérintettek. Ezt most azért nem pötyögöm be, mert mindenkinek más lehet az érdekes, amin egy kicsit elgondolkozhat vagy éppen derülhet. 

A könyv nagyon ott van, arra ösztönöz, hogy egy szuszra olvassa el az ember. Olvasás közben újra megélemednek az erdélyi hétköznapok. Jó megfigyelőképesség birtokában az író részletesen tárgyalja, hogy mi lakozik bennünk, amikor cselekvésre kerül sor. Mindezt könnyedén, és szórakoztatóan tálalva tárja elénk. Kirajzolódik egy olyan világ, ahol ráismerhetünk a saját magunk által készített rutinná vált mókuskerekekre. Hiába, hogy nem vagyunk oda értük, de szokásainkat kevésbé tudjuk levetkőzni. Az idejekorán kimondott ítéletek, az elvárások hálójában, a szakrálissá emelt szenvedéseink mindezt tükrözik. A magunk teremtette kényszerhelyzeteket szinte ismételten, s ugyanúgy megéljük, még akkor is, ha tudjuk, nincs sok értelme. Végigkínlódjuk a már-már számunkra is fölösleges rendezvényeket, ünnepi alkalmakat, ahelyett, hogy tényleg örüljünk neki, mert „mit szól a másik” alapon nem engedjük meg magunknak a kényelmet. Igen, egy látszatvilág csapdája ez, ahol hiányzik a béke és a nyugalom. Olyanokká válunk, akár a biorobotok.

Na, persze, ez csak néhány gondolat az írásokról, de ott van bennük a derű, a jókedv is egyaránt. Miközben szembenézünk önmagunkkal, nem keseregve, vagy vádaskodva tesszük meg, hanem kacagva. Előkerül a nagy semmiből a lelki tükörképünk. A legjobb benne az, hogy szabadon, jókedvvel böngészhetjük. Senkinek sem tartozunk magyarázattal, s mégis segít az ismétlődő hibáink kiküszöbölésében. Ezért is Botházi Mária új kötete annyira olvasmányos. Egy kedves barát, aki nem leszól, csak láttatja mindazt, amit megélünk.

Most már tőlünk is függ, hogy továbbra is ragaszkodni, s menetelni szeretnénk a régi, megszokott elődeink által kialakult ösvényen, vagy néha belevágunk egy más világba, akár az ismeretlenbe. Egyáltalán nem arról van szó, hogy rossz, ami körülöttünk történik. Nem. Inkább az, hogy hogyan éljük meg. Bármit is teszünk, bárhogy megjátsszuk magunk, lelkiállapotunk mindenképp árulkodik erről.

A könyv olvasása közben továbbra is megérinti az embert a szabadság utáni vágy. El szeretnénk tüntetni a fölösleges köröket, s véle együtt a kellékek felhalmozását is. Olyanná szeretnénk válni, aki nem a külsőségre ad, vagy éppen annak a rabja. Valami bensőséges, érthető, tisztább világ után vágyunk.

Hiába a kendőzgetés kényszercselekedeteinkről, de valljuk be, a könyv rákényszerít bennünket, hogy „meglessük saját magunk mindennapjait”, ha tetszik, ha nem. És ha beismerjük gyengeségeinket, akkor élvezettel fogjuk olvasni, ugyanakkor sok vidám percet szerezhetünk magunknak. Nem véletlen mondják azt, hogy, aki önmagán tud nevetni, az boldog tud lenni. 

 

Jó volt böngészni ezt a kis könyvet. Néhány kellemes órát nyújtott nekem. Még többször is meg fogom tenni. Előszeretettel fogok felolvasni belőle másoknak. Ajánlom nemcsak az erdélyi olvasóknak, hanem mindenkinek egy kis kedélyjavításért és magunkba fordulásért. 

 

A könyvet a Koinónia Kiadó adta ki. 2019-ben jelent meg Kolozsvárott.

Borbé Levente,

könyvtáros