Barnás Ferenc 2006-ban megjelent regénye egy olyan világot mutat be, ahol a nélkülözés mindennapos. A középpontban álló család teljes szegénységben próbálja megtalálni a hétköznapok élhetőbbé tételét. Sajnos a a pénznélküliség, s az ebből fakadó kiszolgáltatottság rányomja a bélyegét arra, hogy kijussanak abból a mélységből, amiben vannak. A próbálkozások néha reményt adnak. S ez a remény élteti őket.
A család történetét egy kilenc esztendős kisfiú mesélésén keresztül ismerhetjük meg. Mindez a magyarországi kommunista diktatúra után zajlik, 1968-ban. A tizenegy gyermekes család a Budapest közelében lévő Pomázon éldegél egy 25 négyzetméteres szoba-konyhás házikóban. Az említett fiú sorban a kilencedik. Életükben a legfontosabb szükségletek is kielégíthetetlenek. Számukra, többek között az alvás is megpróbáltatás. Egymáshoz bújva alszanak, egy takaróval, hogy ne fázzanak. Étel alig van, ugyanúgy, mint ruhájuk. A lakásuk kifűtése is gondot okoz. Dézsában fürdenek, általában egy héten egyszer. Vacsorára szinte mindig pirítós kenyeret esznek és teát isznak. A tanácstól kapott ingyen ruhák se a legmegfelelőbbek. A család tanulóköteles gyerekei az iskola étkezdéjében esznek. Ha valaki otthagyja az adagját, abból a konyhás néni még ad nekik.
Az említett történet mesélője pedig arról sző álmokat, hogyha egyszer felépül a saját házuk, milyen lesz benne lakni. Az ő világa többnyire a családja és az iskola, ahová jár, és a falu utcái, amelyeken végiggyalogol testvéreivel, iskolás pajtásaival, vagy egyedül. Ilyenkor beleskelődik az ablakokon, kíváncsi mások életére. A kisfiú otthon sem nagy szám, de az iskolában sem népszerű. Nincsenek olyan sokan, akiket szeret. A tanítónénijét viszont kedveli. A vécébe bújik el mások elől. Hazafelé nemcsak a házakba les be, hanem besomfordál henteshez szagolgatni az árut, vagy a környék kocsmájába süteményeket nézegetni.
Apját szigorúnak láttatja, aki kevésbé tűr ellentmondást. A háborúban tisztként, később vasutasként szolgált. Viszont tehetséges mások meggyőzésében. Őneki van egyedül a családban külön alvóhelye, a konyhában. A verés sem áll távol tőle. Nemcsak a gyerekeit, hanem néha a feleségét is megveri. Minél több pénzt szeretne keresni. Nincs megállás. Erre sarkallja a nagyobb gyerekeit is. Rózsafüzéreket készítenek. Mindezen tettének visszaigazoló bizonyítéka, hogy egy sokkal nagyobb házba fognak költözni. Az apa egy idő után belekezd a szentképek „gyártásába”. Ez sikerül is, de az új házba amikor beköltöznek, még nincs kész. A külső része még befejezésre szorul. A pénzszerzés utáni vágya sosem múlik el. Viszont azért nem annyira, hogy egyik gyerekét eladja... Hiába kínál neki elég sokat egy gyerektelen család, nemet mond.
A gyerekek nevelésének nagy része az anyára hárul, vagy időnként az otthon lévő nagyobb testvérekre marad. Az anya lányként szeretett zongorázni, de asszonyként már szinte lehetetlen. Két műszakot vállalva segédmunkásként dolgozik. Személyében egy vallásos teremtés, ezt a tulajdonságát a gyerekek nevelésében előnyben részesíti. Még verseket is ír. Ha megszorul a család, főleg amikor nincs mit enni, zálogba adja jegygyűrűjét, nyakláncát stb., amit rendszeresen vissza is vesz.
A történet tele van folytonos küszködéssel, a megvalósítás görcsével, hátha ki tudnak lépni a szegénységből, amelyben vannak. A kilenc éves kisfiú, mintha szorongásával kötné össze az eseményeket. A kiszolgáltatottságban lévő helyzetben próbál túlélni, vágyakozik az után, ami a jobb módúaknak megadatott. Vera tanítónéni bizalmát is ezért veszíti el, hiszen több ízben lop tőle pénzt. Természetesen a gyanú ráterelődik, ennek hatására vallomást tesz. Sajnos tette mégsem tudatos, mert ő szeretne részesülni a vanból, mert neki osztályrészül a nincstelenség maradt csak. Nem lehet tudni, hogy hol húzódik meg a jóság határa. Egyáltalán mi az, hogy szeretve lenni? Ez csak egyfajta vágyakozás marad számára.
Beleélni magad más emberek élethelyzetébe igen nehéz, vagy egyenest lehetetlennek tűnő feladat. Viszont vannak irodalmi művek, amelyek hozzásegítenek embertársaink világának jobb megismeréséhez. Barnás Ferenc regénye is ilyen. Akár a történetben lévő bizonyos részletek kiragadásával és megbeszélésével is eredményt tudunk elérni. A helyzet lényegi felismerésével pedig emberibbé alakulhat át gondolkozásunk, és toleránsabbakká válhatunk egymás iránt.
Borbé Levente,
könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése