Saját gyakorlati érzékelésem mentén tudok csak rávilágítani a témára. Érdekes korszakot élünk. Olyan térben és időben, ahol az emberek bizonyos korszakonként merőben eltérően olvasnak. A gyerekek és fiatalok körében viszont egyre elterjedtebb a felületes olvasás. A szépirodalmi művek pedig „készen, lesben állva” várják azt a pillanatot, amikor újból kézbe kerülhetnének...
Annak érdekében, hogy ki tud sokat tenni a szépirodalom olvasásának erősítésében, nagyon eltérő a válasz. Mindemellett úgy hiszem először a szülőn múlik az olvasás rejtelmeibe való beavatás. Gyerekét bevezetheti egy igen csodás világba, amelynek csak a képzelet szabhat határt. A gyerekkel együtt megtapasztalni a történet varázsát egy igazi kincs, nem beszélve arról, hogy sokat lendít a szellemi fejlődésében.
Sajnos a kütyük szaporodásával háttérbe szorult az igényes olvasás. Legtöbben az időszűkére hivatkozva átnéznek az olvasottság fontosságán. Pedig a minőségi munkához idő kell. Amit elsietünk, az sietve fut el mellettünk.
Mint könyvtáros és biblioterápiával is foglalkozó egyén elmondhatom, hogy kemény munka az irodalmi művek megszerettetése. Nyilván az olvasás függ az olvasó befogadóképességétől, viszont a kíváncsiság felkeltése nem egy új keletű módszer, mégis az egyik legütősebb lehet. Muszáj megkeresni azokat a szempontokat, amelyek felkeltik a fiatalságban a szépirodalmi művek utáni érdeklődést. Egyeztetni az új világban zajló eseményekkel, amelyeket a fiatalok nap mint nap megélnek. Lehetőséget kell adni nekik a művek választására, mondjuk egy böngészési ötletbörze kapcsán. Lehet az bármilyen foglalkozás, akár egy egyszerű olvasókör is. Az általuk ajánlott alkotások közül, ha nem is lehet választani, de feldobva témaként utána lehet nézni egy hasonló, többet ígérő mű alakjában.
Úgy gondolom, de úgy is hiszem, ha az érdeklődés megvan, az értő olvasás is kialakul. Itt nagy szerepe van a kortárs irodalomnak. Igaz, gondosan kell megválogatni, olyat találni amely telítve van a fiatalokat is érintő gondokkal, némi humorral és váratlan fordulatokkal. A művet, vagy műveket elolvasásra, ajándékként is át lehet adni nekik. Pláné, ha csak pár oldalas. Elektronikus levélben, linkekkel is tovább lehet küldeni.
Amikor már saját problémáit, esetleg annak megoldását megtalálja a fiatal, akkor hajlamos lesz hasonló klasszikussá vált szépirodalmi műveket is elolvasni. A diáknak kell a biztatás, meg a „cinkos beszélgetés, egymásra kacsintás” a folyamatban lévő olvasott mű kapcsán. Jók számukra a könyvek beszámolói is, de még jobb lenne, ha ők maguk írnák meg. Ahogy gondolják, sajátosan, és szabadon.
A biblioterápiás tevékenységeim során a diákok nemcsak az említett szépirodalmi művek után érdeklődnek, hanem azok szerzőinek művei után is. Azt vettem észre, hogy igényük van a bensőséges hangulatra, a beszélgetésre. Úgy látom, hogy mindezt a felújított hazai (romániai) tanterv nem tudja követni. Ezért a magyar nyelv és irodalom szakos tanárokra, könyvtárosokra, és irodalommal fogalkozó szakemberekre nagyobb felelősség hárul.
Becsalogatni egy-egy olvasókörre, biblioterápiai foglalkozásra, komoly feladat. Ha valami elindul, azután jól működik. Viszont minden egyes alkalommal meg kell újulni. Az ez irányban működő kummunikáció akadozik, mivel nem annyira divatos.
Jó lenne újra divatba hozni az olvasást. Bármilyen rendezvényen elhangozhat egy vers, egy rövidebb alkotás, novella, elbeszélés stb. A lényeg az, hogy kössük össze a rendezvény tematikájával. Nálam ez működik. A diákok előszeretettel keresik meg az elhangzott műveket. Szívesen beszélnek róla, és osztják társaikkal, pont azért, mert értik. Valahol itt indulna be az a kívánt olvasás utáni érdeklődés, amikor örömet tud szerezni egy mű. A titok azt hiszem az, hogy sohasem szabad abbahagyni.
Borbé Levente,
csíkszeredai könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése