Az Apáczai Csere
János Pedagógusok Háza Könyvtára és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége
(RMPSZ) közös szervezésében 2013. május
6.-án Csíkszentdomokoson a Márton Áron Általános Iskolában, május 9.-én pedig Maroshévízen a Kemény
János Elméleti Líceumban Beder Tibor
két újabb könyvének bemutatására került sor: Gyalogosan Törökországban és Egymás
között magyarul.
Beder Tibor
nevét ki ne ismerné Székelyföldön?
Neve tehát nem csak
itt, székelyföldiek, hanem nagyon sok erdélyi, és a határokon túl élő magyar
fülében is ismerősen cseng. Ez azért van így, mert gazdag közéleti
tevékenysége, írói munkássága mellett, a török-magyar barátság ápolásának, a
magyarságtudat erősítésének az elkötelezettje.
Pedagógusként és
főtanfelügyelőként nyíltan vallotta, hogy az iskola ”nem alattvalókat, hanem
királyokat” kell neveljen. Tanítványok százai tanultak hosszú éveken át,
nemcsak földrajzot, hanem a szülőföld szeretetét, emberséget is.
A kommunista
diktatúra által elsorvasztásra ítélt, halódó magyar iskolák egyik megmentője, kutató,
tíz nagy sikerű könyv szerzője, a veszendőben lévő szórvány magyarság
nemzettudatának óvója a nemzetközi hírű Julianus alapítvány létrehozója
(kisebbségi sorsban élő magyarság védelmére).
Beutazta Európát,
két alkalommal az ottani magyarok meghívására az Amerikai Egyesült Államokba is
járt és előadásokat tartott az erdélyi magyarokról.
18 féle kitüntetést
kapott (pl. Orbán Balázs díj, Rodostó város Díszpolgára, a Johannita Lovagrend
tagja).
Beder
Tibor nevéhez kapcsolódik a Macarköyben (mai nevén Gebiz) felállított székely
kapu, melyet Csíkszentdomokoson készítettek. E székely kapu felállításának
előzménye az 1990 nyarán megtett törökországi gyalogút. Zágonból indulva, kb. 2600 km gyaloglás után érkezett a településre, amelyről előzőleg megtudta,
hogy magyar származású emberek élnek, és személyazonossági okmányukban ma is a
magyar megnevezés áll a nemzetiségnél. A roppant kitartással megtett gyalogút
élményeit a Gyalogosan Törökországban című
könyvében írja le. Útja eredményes volt, sikerült beszélnie azokkal a
falubeliekkel, akik törökül beszélnek, mohamedán vallásúak, de személyi
irataikban büszkén mutatják a magyar szót. Ez a könyv 6000 példányban jelent meg. Most
újból megjelent, ez a hetedik, javított és bővített kiadás.
„A kezdettől a
végig 2600 km utat tettem meg összesen, 84 napot kitevő gyaloglással. Ezalatt
átvergődtem a Kárpátokon, a Dobrudzsai- és a Balkán-hegységen, az Uludag- és a
Toros-hegyeken, magam mögött hagytam az Erdélyi-medencét, a Moldvai-,
Dobrudzsai-, a Balkán- és az Anatóliai-fennsíkot, 306 településen haladtam át,
ebből 260 falun és 46 városon. Bár több mint ezer kilométerre voltam az
itthontól, a török nép páratlan szívélyessége feledtette a nagy távolságot. Nem
csak a vendégnek kijáró tea, a vacsora vagy a szállás volt az, amiért
köszönettel tartozom nekik, hiszen azt gyalogútjaim során máshol is
biztosították, hanem a féltő gondoskodás, amivel körülvettek. Ilyet csak
testvérek, rokonok vagy igen jó barátok között érezhet az ember.” (Beder Tibor)
Az
Egymás között magyarul könyve cikkeket,
tanulmányokat foglal össze, „oltja a nyelvi szomjat”, rávilágít anyanyelvünk,
magyarságunk fontosságára.
A
májusi könyvbemutatók interaktív jellegűek voltak, kellemes párbeszédben
zajlottak, tehát nem az egyoldalúság jellemezte a két találkozást, hanem
kérdésekkel, megjegyzésekkel, ötletekkel voltak tele a jelenlevők, olvasók
részéről. És bizonyos kérdések bár megbeszélődtek, válaszra
találtak, mégis maradtak nyitott gondolatok, még megválaszolásra váró kérdések…
Az író-olvasó
találkozó végkicsengése az volt, hogy tiszteljünk más kultúrákat, nyelveket, de
mi maradjunk meg magyarnak, elsősorban úgy, hogy tanuljunk, tudjunk
történelmünkről, irodalmunkról, kultúránkról, mert ez az alapja a nemzettudatunknak.
És gyakoroljuk anyanyelvünket… Adjunk tovább gyermekeinknek mindent
magyarságunkból. Beder Tibor szerint mindenki, ha egy kicsit is tesz magyarságáért,
nem veszünk el, de ha hagyjuk magunkat, még az erdélyi tömbmagyarság is
veszélynek van kitéve. Csak vajon megtehetjük-e például azt – amit többek
között szerzőnk javasolt –, hogy bárhol, bármikor beszéljünk magyarul, legyen
az egy hivatali intézmény, vagy egy bolt…? Megtehetjük, ha elég bátrak vagyunk…
és nem ijedünk meg az esetleges negatív visszajelzésektől. Ha kitartóak
vagyunk, s nem lankadunk olyan tények láttán, hallatán, hogy egyre fogyunk, s hogy
például ijesztően egyre kevesebb az iskolákba beíratott magyar gyerek (ld.
Maroshévíz és környéke), hogy Marosvásárhelyen több a román ajkú ember, mint
magyar, hogy veszélyben van a Kovásznai magyarság, ha Brassóhoz csatolják netán
központosítás révén stb. És a szórványbeli magyarságról akkor még nem is
beszéltünk…
Beder
Tibor könyvei révén nem bírálni kíván, hanem őt az aggodalom és az intő
figyelemfelkeltés vezeti. Tenni tehát a megmaradásért, ez a feladat.
Márdirosz Ajka
Apáczai Csere János
Pedagógusok Háza Könyvtára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése