Szeptember
30-án került sor a 2022-2023-as tanév második
OLVASÓI
UTAZÁSára. Munkámat ezúttal Orbán
Edina
magyar nyelv- és irodalom szakos tanárnő segítette.
Az
igazgató úr jóváhagyása után
belevágtam a tevékenység megvalósításába.
Bevezetőként
elmondtam
a szokásos ismertetőt
az OLVASÓI UTAZÁSról. Az osztályt itt is két részre
osztottuk, s az első csoport október
7-én tiszteletét tette a könyvtárunk dokumentációs és
információs termében.
|
Az első csoport |
A
XII. A csoportjaival
elsőként
Sławomir
Mrożek: Az
őrangyal
című novelláját vettük szemügyre.
A
felolvasást néhány rajzzal tarkítottam, amelyeket
az idő előrehaladtával folytonosan változtattam.
A
kis történet egy huncut gyerekről szól, aki a folytonos
rosszalkodásai miatt teljesen lemeríti Őrangyalát. Hiába egy
csodalény, akit
a gyerek nem láthat, képtelen jó útra téríteni a kis csibészt.
Egyik
este erőt vesz valami különös érzés az Őrangyalon, és
fültövön vágja az
álomba merült lurkót.
A gyerek meglepetten felszökik ágyából, s rögtön elmondja az
elszalasztott imáját. Az Őrangyal rájön a bántalmazás
„ízére”, s napról-napra finomít „figyelmeztető
technikáján”. A legényke
teljesen megjavul, és a szülők, sőt a nagy ismerősi kör is
fölöttébb meg van elégedve véle. Egy idő után a fiú
nagyon rákapott a vegytanra. Az apukája jutalmul
labort rendezett be neki, aminek segítségével sikerült
felrobbantania a házukat, mielőtt ő maga elmenekült onnan.
|
Rajzaim a történethez |
A
diákok nem hagyták figyelmen kívül a gyerek rosszalkodását,
elevenségét. Egymástól eltérő meglátásuk volt bizonyos
helyzetekről. Abban viszont egyetértettek, hogy a gyerek nevelését
sem a régi, sem az újonnan gyakorolt
formában nem volt érdemes folytatni.
A
kérdések között voltak:
kit tudnának elképzelni a történetben szerepelő angyalnak? Az
Angyal helyett hogyan oldották volna meg a problémát? Mit
tartanak helyes nevelési módszereknek?
Hogyan segíthetünk egymáson?
A
történet inkább a szülőknek, egyáltalán a nevelőknek szól.
Viszont a fiatalokból hamarosan
felnőttek lesznek, és akkor hogyan tudnak megfeleni, helytállni a
fiatalság nevelésében?
A
második Olvasói
utazás
alkalmával
a tömegpszihózis világába nyújtottam
betekintést a
csoportoknak.
Asztalos
István: Történt az utcán
című karcolatát olvastam el és mutattam be. Olvasás közben
igyekeztem megeleveníteni a történet szereplőit úgy, hogy az
események minél erősebben sodorják
a diákokat
a végkifejletig.
Két nagy képpel is ábrázoltam a főszereplő kutyát.
|
A gyerek. Háttérben a kutyás képek |
A
történet maga egy városi kóbor anyakutyával indít, ahogy
turkálgat a szemétben. Egy arra járó csibész fiú
csak úgy egyet belerúg. A kutya válaszul belekap a nadrágjába.
Az emberek, akik egymás után érkezve felfedezni vélik a közelmúlt
történéseit, semmilyen megfontoltságot nem tanusítva,
kutyafuttában érdeklődnek iránta. Hiszen már a gyerek se azzal
kezdi, hogy ő volt az okozója ennek a harapásnak. A pillanatok
alatt egyre durvábban elferdített történet meghozza a
„gyümölcsét”. Az egész odafajul, hogy a kutyát veszettnek
kiáltják ki, s a szakadatlanul szaporodó tömeg üldözőbe veszi
szegényt. Még a jóságos mészáros, aki néha vet neki valamit,
sem mer szembenézni a tömeg haragjával, amikor a kutya menedéket
próbál találni nála. A felstimmolt rendőr
a bősz csődület hatására agyonlövi a kutyát. Ahogy ott
fekszik véresen, észreveszik, hogy nagyok az
emlői.
Valahol kölykei lehetnek. Látszólag még sajnálják az ebet,
mintha ezzel a cselekedetükkel
mentenék fel önmagukat
a lelkiismeret-furdalásuk helyreállítására.
|
A mészáros |
A
mű felolvasása után beszélgetés alakult ki. A résztvevők hamar
észrevették, hogy egy csapaton belül bármi megtörténhet. Főleg,
ha sodornak az események. Még akkor is, ha már rég nem lehet
tudni kitől származik az egész, és van-e egyáltalán valóság
értéke. Ez a furcsa befolyásolás
megkérdőjelezi az egyéni döntést. Mindenki ráhangolódik az
eseményre.
Negatív esetben, mint a történetben, fontos a bűnbak keresése.
Az
egész cselekmény arra éleződik ki, hogy győz a kitalált
eseményzuhatagba
torkolló öntörvényűség. A fegyver eldördülése után az utcán
látszólag helyreáll a rend, de az a könnyedség, ahogy mindenki
lerázza magáról a felelősséget, félelmetes.
|
Az egyik polgár |
A történet
egymagában kemény dió. Hiszen tapasztalt tény, hogy egy csapatban
képesek vagyunk a többség gondolatát láttamozni. Az igaz, társas
lények vagyunk, s igényeljük a közösséget, de vajon fel kell
adnunk a véleményünket? A félelem attól, hogy környezetünk nem
fogad el, mérvadó tud lenni. Vajon érdemes-e átvenni az ők
gondolkodásmódjukat, még akkor is, ha nem tartjuk helyesnek?
A
diákok egy része kihangsúlyozta, hogy érdemes felvállalni
önmagunk, ha a helyzet nem mindig előnyös számunkra, mert az
vezethet jó útra. Néha kockáztatni kell, hiszen jellemünk is
erősödik véle. Egy idő után cselekedetünk, akár
tiszteletparancsoló is tud lenni. Így juthatunk el az
önértékelésnek arra a szintjére, hogy nyugodt lelkiismerettel ki
tudjuk jelenteni, hogy miről mit gondolunk, mert mindazt egyben
tetteinkkel is tudjuk igazolni.
Egy
hét eltelte után két
újabb
történetbe is beloptuk
magunkat. A helyszínen pedig megéltük/átéltük azoknak világát.
Elsőnek
Rabindranath
Tagore: A vándor
című meséjét olvastam fel.
Cselekménye
eléggé különös. A
vándor egyenesen őrültnek van illusztrálva. Megszállottan keresi
a varázskövet, amellyel mindent arannyá tudna változtatni. Ezért
az összes kavicsot, amit meglát, felveszi és magához érinti.
Sajnos arra már nem terjed ki a figyelme, hogy időközben
megtalálta, s el is dobta azt. Egy gyereken (tiszta lélek
szimbolikája) keresztül értesül róla. Hiszen a vaslánc, ami
rajta volt arannyá változott valamikor… Ezért a vándor
visszafordult addigi útjáról, és még őrültebb tempóval tovább
kereste a varázskövet.
|
Az őrült vándor |
A
történet felolvasása és bemutatása után a diákok észrevették,
hogy a hit elengedhetetlen céljaink eléréséhez, viszont
egymagában nem elég. Kell hozzá az éberség és a józan
ítélőképesség. Mert hiába találjuk meg azt a kincset, amivel
többek, s talán jobbak lehetünk, akár az orrunk előtt is
heverhet, ha nem vagyunk képesek észrevenni annak értékét.
|
Az elhagyott csodakövet kereső vándor... |
A
másik történet szervesen kapcsolódik az elsőhöz. A
kőfaragó
című
mese hőse egy kővágó munkás. Ez
a kőfaragó egyszer hazafelé menet bekukucskál egy gazdag
előkelőség kapuján, s megirigyli az életét. Azt kívánja
bárcsak ő is olyan gazdag és előkelő lenne. Meg is történik
véle. Sajnos nem tud leállni irigykedésével, mert egyre
hatalmasabb szeretne lenni. Ezért lesz ő miniszter, nap, viharfelhő
és szikla, miközben az emberek irigylik, átkozzák félnek tőle.
Amikor sziklaként azt hitte, hogy nincs nála hatalmasabb, akkor
figyelt fel egy kalapács hangjára, s arra, hogy faricskálják az
oldalát. Lenézett kíváncsian,
hogy vajon ki lehet nála hatalmasabb? S hát egy kőfaragó volt.
|
A kőfaragó |
A
mese rávilágított arra, hogy bizony először jobb tudni hányadán
állunk „szerény személyünkkel”, mert akkor vágyaink sem
tudnak annyira befolyásolni, nem beszélve a csalódásokról.
Megfontoltabbakká válva, tudatosan választhatunk, emberi léptékbe
szedve mindazt, amit el szeretnénk érni, és megvalósítani.
|
A kőfaragó, mint urhatnám |
Egy
nyugodt élet alapja az, amikor tudjuk is, hogy mi történik
körülöttünk, s az ölünkbe hullott csábító villogások ahhoz
aligha kellenek. Hiszen az igazi kincsek azok velünk vannak és csak
a feltárásukra várnak.
Azt
a diákok is észrevették, hogy mindkét történet egy bizonyos cél
elérését mutatja be. Egy olyan célért
harcolva, amely a hőseik számára mégis elérhetetlen.
|
Nappá átalakuló kőfaragó |
Maga
az élet is hasonlít a vándorútra, de az idő előrehaladtával
érdemes szemügyre venni az ismeretlent, s kiválasztani azt az
utat, amely személyünkre szabottan járható. Bizony a cél is
céltalanná tud válni, ha nem rendelkezünk kellő ismeretekkel,
tapasztalattal és bölcsességgel.
Utolsó
alkalommal, az összesítésnél, azzal
indítottunk, hogy a foglalkozások alatt szerzett élményeket,
tapasztalatokat, jól átgondolt, célirányos
kérdésekkel, ott helyben papírra vetették.
Jöhetett
a fényképes élménybeszámoló. Nagyon jó volt visszaemlékezni a
történtekre...
A
tevékenységsorozat fényképes bemutatója után megajándékoztam
őket Petőfi
Sándor: Faluvégén kurta kocsma
című költeményével, Kelemen
Sándor színművész előadásában.
Mindezt überelve megtoldottam
egy másik azonos nevű alkotással a Red
Bull Pilvaker
zenekar tálalásában. A
kettő közötti különbség
és hasonlóság tapintható volt.
Egy
összetettebb zenés ajándék következett, igen figyelemreméltó
klippel és szöveggel: Koncz
Zsuzsa - Csodálatos világ (Bódi László Cipővel) Remix / 1998. -
2022. / (zene és szöveg: Bódi László). Célja
az volt, hogy ismertesse az egyes dalszövegek erősségét és a
minőségi klippek élményvilágát.
Az
elgondolkoztató műveket egy modern mese bemutatása váltotta fel a
TGD-től:
Az oriási kisegér.
Nagyot derültek rajta.
Viszont
észrevették, hogy a humor mögött komoly mondanivaló búvik meg.
Búcsúszavakban
az olvasás hasznosságát hangsúlyoztam. Igyekeztem rávilágítani
a művek
üzenetének
fontosságára.
*
* *
|
A második csoport lánytagjai |
Még aznap
nekifogtam az általuk
kitöltött űrlapok
összesítésének.
„A
legjobban tetszett” műveknél a Történt
az utcán kapott
a legtöbb szavazatot,
de szinte ugyanannyival
büszkélkedhetett Az
őrangyal
is. A két másik mű se sokkal maradt el az említettektől.
Örültem a vélemények különbözőségének, hiszen így vált
láthatobbá
az egyéniségük.
Hogy
mi volt az érdekes a történetekben? Az egyik gyerek ezt írta –
„Lehetőséget
adott a különbőző vélemények megformálására”.
Ugyanakkor fontosnak tartották a művek tanító
jellegét. Hiszen a felolvasott történetek cselekményei akár
manapság is megeshetnek...
Hogy
melyik szereplővel tudtak azonosulni? Szinte mindegyik fel volt
sorolva. Mégis a legérdekesebb Az
őrangyal
műből a kisfiú volt. Ha nem is értettek egyet az őrangyallal, de
egy
határozottabb nevelési módszerrel igen.
Hogy
melyik mű tetszett a legkevésbé? Legtöbben egy műre szavaztak.
Itt is, mint a kedvenceknél is, mind a négy történet szóba
került. Viszont akadt közöttük olyan is, akinek az összes
alkotás tetszett,
mert mindegyikből lehetett valamit tanulni.
A
műben bemutatott embertípusokról a diákok véleménye hasonló
volt. Jó megfigyelők. Alaposan leírták a felolvasott
történetekben szereplő karakterek jellegzetességeit, és azt is,
hogy mit jelentettek számukra.
A
diákok az elkövetkezendő foglalkozásokra hasonló „sztorikat”
javasoltak. Az egyik figyelemreméltó javaslat a Jane
Teller: Semmi
című műve volt.
Mindenképpen
két
igen jól sikerült olvasói
utazáson vehettem részt a XII.A
osztályos
diákokkal. Sokat tapasztaltam. Megérte. Legközelebb versekkel is
próbálkozok.
Borbé
Levente,
foglalkozásvezető
Márton Áron Főgimnázium, Csíkszereda