BARCA KIADÓ tevékenysége

Október 16-án este hat órai kezdettel a Barca Kiadó mutatkozott be a csíki érdeklődők előtt. A könyvbemutatót Kelemen Katalin konferálta be. Rövid üdvözlő beszédében hangsúlyozta a kiadó fontosságát, kiemelvén nemcsak helyi jellegét, hanem a Kárpát-medencei régió szerepét is.

Veres Emese Gyöngyvér, a Barca Kiadó alapítója és egyben vezetője Barcasági Könyvek néven mutatta be eddigi sorozatát. A bemutatkozó alatt Sarány István újságíró beszélgetett a sokoldalú személyiséggel, ugyanis foglakozik néprajzkutatással, rádiós munkát végez és újságíró, de otthonosan mozog barcaság kultúrtörténetben is. A kérdésekre felelve rövid betekintést adott az érdeklődőknek a barcasági csángók történetéről, néprajzi munkáiról és további terveiről.

A marosvásárhelyi születésű Veres Emese Gyöngyvér Brassóban nőtt fel, és jelenleg Budapesten él. Hazájának azonban a Barcaságot tekinti. Kutatómunkájának nagy része is ehhez a vidékhez kötődik. A barcasági csángók története, szokásai, mai és régi világa érdekli. Foglakozik a magyarországi evangélikus közösségek vallási néprajzával, valamint a Barcaságban élő népek (elsősorban román, magyar, szász) összehasonlító néprajzával is.

A kiadót Barcaság kisrégió széles körű megismertése céljából hozta létre. A vidék mindennapi életének, néprajzának és történetének igyekszik tudományos munkákkal, forráskiadványokkal és más jellegű írásokkal eleget tenni.

A közönség kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a barcasági tíz falut elsősorban az evangélikus vallás tartja össze, valamint a hajdani közös  jobbágysors.

A kiadó eddig öt kötettel büszkélkedhet: Ma leszek házadban először vendég. Felnőtté válás a barcasági csángó gyülekezetekben (2005); „Mikor Oláhország háborút izene.” A barcasági csángók kálváriája (2008); Fóris István: Életem jelentékenyebb napjai, Székely Sári Története; Reiff, Szőke, Trebits és a többiek – Az osztály naplója (1940-1943) kötetek. Az első két kötetnek  ő maga a szerzője.

Veres Emese Gyöngyvér kutató munkája során megismerkedett a barcasági csángókkal. Értékmentő és közösségformáló tevékenysége akkor igazolódott be, amikor a róluk szóló kiadványokat az ott élő emberek kézbe vehették. Ez után egyre több forrásanyagot ajánlottak fel neki.

A köteteket érdemes kézbe venni, lapozgatni, kutatni-keresni benne, vagy egyszerűen elolvasni, mert itt Erdélyben minden történet úgy kerek és egész, ha ismerjük a közeli védékek múltját, jelenét és szokásait.

A népes közönség soraiban ott voltak a Csíkban élő vagy a Barcaságból elszármazott brassóiak is. Öröm volt látni, hogy van, aki még felvállal olyan közösséget, amelynek sorsa a mai napig sem egyszerű. Veress Emese Gyöngyvér egy kis erőt csopögtetett belé közvetlen és közvetett munkájával egyaránt. További jó munkát kívánok neki.

Borbé Levente