A csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium X. A filológia osztálya december 19-én járt a végére az idei Olvasói utazás foglalkozássorozatnak. Az összesítőre meghívtam Csata Emese magyar nyelv és irodalom szakos tanárt is.
 |
| I. csoport |
 |
| II. csoport |
Ezúttal a X. A. osztály együttesen láthatta és hallhatta az olvasói utazások során szerzett élményeket. Először a diákok által papírra vetett történetekre vonatkozó vélemény nyilvánításokra, tapasztalatszerzésekre, ismeretekre, benyomásokra és átélésekre összpontosítottam. Ugyanúgy, mint az előző osztályban is, ezekből a gondolatokból válogattam össze és olvastam fel néhányat. Így találkozhattak önmaguk elmélkedéseivel.
Az olvasói utazás kezdetén ebben az osztályban is Csehov: Ványa bácsi színművének kurta bemutatásával kezdtünk. A cél az olvasói utazás röpke bemutatója volt. A bemutatott történetben az orosz ember és az orosz lélek magával ragadó univerzumát igyekeztem felfedni.
A művek rövid bemutatása, amelyeket együtt studéroztunk:
1. Lázár Ervin: A lyukas zokni
A lyukas zokni tanító mesécskéje egy sajátságos helyzetbe kerülő zokniról szól, akin egy lyuk is tátong. A történetben a zokni a kialakult helyzetet tehetetlenül elszenvedő alanyként éli meg. Hiszen a lyuk folytonos növésével henceg, amellyel veszélybe sodorja nemcsak önmagát, hanem a zoknit is.
A mesére fókuszálva beszéltünk a zokni és a rajta keletkezett lyuk létének kérdéséről. A történteket az emberi lelkek közös megnyilvánulásának szokatlan változataival hoztuk összefüggésbe.
2. Max Lucado: Értékes vagy
A mese a foltmanókról szól, akik egymásra aranyszínű csillagokat vagy szürke pontokat raggatnak. Akiket szépnek vagy ügyesnek ítélnek meg, azok csillagot kapnak, a többiek a pontokat. Természetesen vegyesen is nyomnak egymásra jeleket. Pancsinelló, a főszereplő csak szürke foltot kap. Egy ideje már azért is kap, mert már van rajta elég, akkor miért is ne ragasszanak még rá... Ettől egyre félénkebbé, ügyetlenebbé, visszahúzodottabbá válik. Lúciával való találkozása, akinek se csillagja, se pontja nincs, változtatja meg az életét. Ő küldi el Éli fafaragó mesterhez, a mindenmanók alkotójához. Ott kapja meg azt a bátorítást, amelytől önmaga lehet, és már nem kezdi érdekelni, hogy ki milyennek gondolja.
A diákok a beszélgetés során rájöttek arra, hogy érdemes megbélyegzés, cimkézés helyett jóindulattal, megértéssel és rendes viselkedéssel közelíteni egymáshoz.
3. Lázár Ervin: Dömdö-dömdö-dömdödöm
 |
| Aromó |
A történet nagy hangoskodással kezdődik. A társaság megnyugtatására Mikkamakka szavalóversenyt rendez, mert így tudják majd eldönteni, hogy ki a legjobb költő. Szerencsére a bölcs Mikkamakka ezúttal is helyesen dönt. Dömdödömöt választja ki győztesnek, akinek a szövege nem valami bonyolult, de a szíve aranyból van. Egy szeretni való szerény jellem, aki mindenkinek a beleegyezésével megkapja a szavalásért járó babérkoszorút is!
 |
| Dömdödöm |
A fiatalok úgy érezték hogy minél többet törődnek egymással, annál jobban el lehet kerülni a félreértéseket. Fontosnak vélték azt is, hogy érdemes kellő időt hagyni egymás megismerésére, mert a közösség is csak akkor működik jól, ha minden egyes tagja lényeges szerepet kap benne.
 |
| Kellékek |
4. Erhart Kaestner: Mire való a csönd?
A történetben egy magányosnak tűnő, a mozgalmas világtól távol élő remetét látogatnak meg a kíváncsiskodó emberek. Ha már sikeresen révbe értek, megkérdezik tőle, hogy mire jó neki a számukra érthetetlen életmód, és főleg ami ezzel jár, a csönd. A remete a kút vizének felzavarásával, és annak csendes változatával mutatja be. Hiszen a víz lecsendesedésével, az emberek megláthatták saját arcukat. A látogatók megértették a remete tanítását…
A felolvasás után szó esett a zavartalanság lényegéről, a belső csendről. A diákok értették azt, hogy aki menekül a csendtől, valószínű, hogy önmaga elől próbál elrejtőzni.
 |
| A remete a "kútnál" |
* * *
A felsorolt művekből az Értékes vagy és a Dömdö-dömdö-dömdödöm két pont híján az első javára, szinte ugyanannyira érdekesek voltak a fiatalok számára.
A fényképes beszámoló felelevenítette a foglalkozások nagy pillanatait. A diákok, felidézve a foglalkozásokat, most egy teljes képet kaphattak a történetek egymásra hatásáról.
Ezt követően jöhettek a bemutatók:
- elsőként Ana Blandiana: Úgy kellene… (Ar trebui..) című költeményét olvastam fel. Az életnek a fordított változatával szembesülhettek a diákok. Másként szólva, mi lenne ha öregen születnénk és teljesen fiatalon, apró kis gyerekként távoznánk a világból...
- a következő a Valaki mondja meg dal volt Koncz Zsuzsa előadásában. A dalt Adamis Anna írta, a zenéjét Presszer Gábor szerezte.
- a folytatásban Petőfi Sándor születésének évfordulója apropóján Dicsőséges nagyurak című versét hallhatták Mácsai Pál előadásában.
- itt is, mint az előző osztálynál, egy kis derűt vittem be a foglalkozás végébe. Stefanovics Angélától (Anzselika Habpatrontól) Petőfi anyjának tyúkja „verselemzést” láthatták és hallhatták a diákok.
 |
| Az összesítőn |
A beszélgetés során a diákok észrevették, hogy a dolgok így vagy úgy, de összefüggésben állnak egymással. Azt is felismerték, hogy véleményalkotásnál fontos az ismeretek szerzése.
A foglalkozás végén Weöres Sándor: Ki minek gondol című versét ajándékoztam nekik.
Mindkét X. A-s csoport hamar együttműködővé vált. Sok tapasztalatot szereztek, s jómagam is.
Köszönöm a lehetőséget Csata Emese magyar nyelv és irodalom szakos tanárnak.
Fényképezte: Borbé Levente, Csata Emese, Hella-Fehér Dávid és Leczki Norbert
Borbé Levente,
könyvtárpedagógus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése