A Magyar Kultúra Napján, Január 22-én, pénteken este hat órától a csíkszeredai polgármesteri hivatal gyűléstermében tartott előadáson ismerkedhetett meg az érdeklődő Pál-Antal Sándor nyugalmazott levéltáros újonnan kiadott munkájával.
Pál-Antal Sándor munkásságát és a kötethez kapcsolódó ismertetést Szőcs János csíkszeredai muzeológus, történész méltatta.
A Székely székek a 18. században című munkájának harmadik, 1701-1722. közötti Csíkszéki (Csík-, Gyergyó- és Kászonszék) dokumentumokat tartalmazó kötete egy kiváló munka, amelynek anyagát a szerző többek között Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyszebenben és Budapesten kutatómunkát végezve gyűjtötte össze. Az igen jól dokumentált anyag, amely tanulmánnyal is ellátott, lehetővé teszi a kutatók és az e téma után érdeklődők számára a könnyebb hozzáférhetőséget.
Szőcs János a könyvben lévő adatokkal alátámasztva egy korképet festett le az akkori Csíkszék társadalmáról, a települések népességéről és társadalmi helyzetéről. Példaként megemlítendő, hogy Csíkszék lakossága a XVIII. század elején alig érte el a 25 000 főt, ez kevesebb, mint 500 családot jelentett. Ezek közül a legnépesebb a katonarend, a szabad székelyek rétege (kb. 60%). volt. A bemutatón elhangzott, hogy Csíkszereda, mint város inkább nevében létezett, hiányzott a kézműves ipar, de a kereskedelem sem töltötte be kellő szerepét. 1713-ban összesen negyven családot írtak össze, ahol egyetlen gombkötő műhely fémjelezte a kézműves ipart. Egy időben működött egy csizmadia műhely is, de mivel nem tudta ellátni feladatát megszűnt létezni, de „virágkorúkat érték” a sörfőzdék és a pálinkafőzdék.
A XVIII. Században történik Székelyföld egyik államhatalomból másik államhatalomba való kerülése. Az új hatalmi rendszer berendezkedését, vagyis ezt az átmeneti időt szeretné a továbbiakban összegyűjteni és megírni Pál-Antal Sándor.
B.L.
A M.Á.G. könyvtárosa
Pál-Antal Sándor munkásságát és a kötethez kapcsolódó ismertetést Szőcs János csíkszeredai muzeológus, történész méltatta.
A Székely székek a 18. században című munkájának harmadik, 1701-1722. közötti Csíkszéki (Csík-, Gyergyó- és Kászonszék) dokumentumokat tartalmazó kötete egy kiváló munka, amelynek anyagát a szerző többek között Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyszebenben és Budapesten kutatómunkát végezve gyűjtötte össze. Az igen jól dokumentált anyag, amely tanulmánnyal is ellátott, lehetővé teszi a kutatók és az e téma után érdeklődők számára a könnyebb hozzáférhetőséget.
Szőcs János a könyvben lévő adatokkal alátámasztva egy korképet festett le az akkori Csíkszék társadalmáról, a települések népességéről és társadalmi helyzetéről. Példaként megemlítendő, hogy Csíkszék lakossága a XVIII. század elején alig érte el a 25 000 főt, ez kevesebb, mint 500 családot jelentett. Ezek közül a legnépesebb a katonarend, a szabad székelyek rétege (kb. 60%). volt. A bemutatón elhangzott, hogy Csíkszereda, mint város inkább nevében létezett, hiányzott a kézműves ipar, de a kereskedelem sem töltötte be kellő szerepét. 1713-ban összesen negyven családot írtak össze, ahol egyetlen gombkötő műhely fémjelezte a kézműves ipart. Egy időben működött egy csizmadia műhely is, de mivel nem tudta ellátni feladatát megszűnt létezni, de „virágkorúkat érték” a sörfőzdék és a pálinkafőzdék.
A XVIII. Században történik Székelyföld egyik államhatalomból másik államhatalomba való kerülése. Az új hatalmi rendszer berendezkedését, vagyis ezt az átmeneti időt szeretné a továbbiakban összegyűjteni és megírni Pál-Antal Sándor.
B.L.
A M.Á.G. könyvtárosa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése