Vannak
olvasmányok, amelyek túllépnek az egyszeri böngészésen. Ilyen
Máté Angi Mamó
című könyve. Viszonylag fiatal és kortárs alkotásról van szó.
Alig egy évtizede jelent meg. Amikor újra kézbe vettem, újból
nem tudtam letenni. Bizonyos részekhez pedig többször is
visszakanyarodtam.
Nem is oly régi, de már
letűnt korszakba beágyazódott história minden egyes kis mozzanata
magához csalogat. Nem érezni közhelyeket benne. Könnyen érthető
nyelvezettel meséli el mindazt, amelyben a főszerep egy kislányé
és a nagymamájáé.
A történet a kislány
szemével bontakozik ki előttünk. Egy házasságon kívül
született gyerek életét követi nyomon. Balszerencséjére
édesanyja lebetegedve hazatér kislányával az anyjához. Hazatérte
után nem sokkal meg is hal. A zabigyerek pedig a mamájával marad,
Mamóval.
Mamó nem a kedvesség
mintaképe. Neki megvannak a saját külön bejáratú szabályai.
Mégis unokája csak rá támaszkodhat, bármennyire is zord
nagymamája, holott az életük enélkül is elég szegényes. A
kislánynak még ebben a helyzetben is meg kell elégednie azzal ami
van, noha nem kap tőle oltalmat, együttérzést, szeretetet.
Szegényke magánya, kétszeres árvasága által, amelyet a meg nem
értés és a nincstelenség jár körül, próbál jelezni a
nagyvilág felé. Pedig kevésbé számít neki a súlya alatt
roskadozó ház, amiben tengetik napjaikat. Neki csak szeretet
kellene. Ezért igyekszik magába gyűjteni azokat a kevéske
örömöket, amelyeket naponta kap az élettől.
A kis ház, mint szimbóluma
a mindenféle szegénységnek, még a lelkinek is, egyre nyomasztóbb
hangulatot kölcsönöz ennek az univerzumnak, ahol helyet kapnak,
úgy általában, a nagyszülők életemlékeinek szikrái. Ezért is
néha gyertyalángként pillantak fel olvasás közben a bennem
eltemetett emlékek nagyszüleimről, a házakról, a kis udvarokról,
az utcákról, és az akkoriban megélt életről.
Sajnos, a Mamó
„biztosította” sivár és nyomorúságos élettől is el kell
búcsúzzék. Amikor nagyanyja meghal, az ő élete is fordulatot
vesz. Mi is történhetne más, mint az, hogy árvaházba dugják...
Talán a megedzett kis lélek könnyebben vette az akadályokat az
előtte álló újabb kihívásokkal szemben.
A belsőnkben szunnyadozó
emlékeinket felszínre hozó olvasmányt diákok is böngészhetik.
A cselekménye egy kivételes érdembeli kalandra hívja az olvasót.
Borbé
Levente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése