Áprilisban
kaptam kézhez Fehér
Boldizsár
regényét. A Vak
majom
érdekes olvasmány. Olvastatja magát. A történet az utolsó
oldalig fenntartotta bennem a kíváncsiságot.
*
A
históriát tulajdonképpen az ifjú hős meséli el, aki a hirtelen
gazdagságba belecsöppenve mindent elveszít. Sőt, tájékozatlansága
végett nagy bajba sodorja magát. Korrupciós ügyekbe keveredik
bele. A megörökölt vagyona lesz a saját pokla. Ezért igyekszik
megszökni a felelősségvállalás elől. Egy meghívó segít
rajta, amelyet nem éppen neki szántak, s a lehetőséget
kihasználva Párizsba menekül. Ott, az egyik szálloda vendégeként,
álnéven igyekszik túlélni a számára eléggé terhes időszakot.
A szálloda lakosztályai tele vannak közismert, neves és népszerű
egyéniségekkel. Akadnak köztük tudósok, művészek, sportolók
és egyéb híres személyek. Szegénynek itt sem hagynak békit, egy
furcsa kísérleti játékban kénytelen benne lenni.
A
menekülése közepette, valamint a menedéket adó szállodában
lezajlott időszak alatt meséli el élete eddigi különös, vagy
éppen egyhangú élményeit. Fény derül szülei furcsaságaira. Az
apukája elmezavarára, az anyukája félrelépéseire. Menet közben
az is kiderül, hogy a vér szerinti apja sem az, akit ő annak hitt
éveken át.
Az
események sodrásában kirajzolódik hősünk jelleme is.
Zavarodottságában tart ott, ahol éppen van. Szinte ösztönszerűen
dönt, és nehezen választ. Fél a valóságtól, ezért magának
sem meri bevallani tetteit, s annak következményeit. Viszont ez a
menekülés hozza ki belőle a szabadsága útjának keresését.
Viszontagságos belső harc veszi kezdetét, mialatt nem tud kilépni
a külső események sodrásából sem. De még akkor is mástól
várja a segítséget. A szállodában tartózkodó „játékosoktól”
néhány tanács erejéig meg is kapja. Rájön, hogy hiábavaló a
bujkálása. Mindenképpen választania kell, s a lehetőségekhez
mérten meghozni a döntést, hogy hogyan tovább. Ezért hazatér
Magyarországra és vállalja mindazt, ami elől menekült. Az
éppenséggel lehet a börtön is, mert már szabadnak érzi magát.
* * *
Összefoglalva:
a regény
cselekménye tele van humorral, gördülékeny és néha még laza
is. Főszereplője vak majomként viszonyul a körülötte zajló
eseményekhez, hátha megússza. Nem akarja látni, hogy ő is
részese. Sajnos a felelősségvállalás alól a tájékozatlanság
és a tudatlanság nem ad felmentést. Muszáj megtalálnia lelki
békéjét, mert csak úgy léphet tovább. Ez egyúttal egyfajta
kijózanításként hat rá, és a felnőtté váláshoz vezető
rögös utat hozza el neki.
Borbé
Levente,
könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése