A mesélésnek megvan a varázsa. Abból nőttek ki, a képzelet segítségével a történetek végeérhetetlen sorai. A közösség rejtettnek látszó világának bemutatását frissíti fel.
Viszont a családban történtek, ha még a múltba veszett emlékek is a mesélés alatt nagyobb, és fokozottabb elevenséggel törnek a felszínre. Ilyenkor a köd engedelmesen felszáll és kitisztul a múlt ege alatt zajló események sorozata. A történetek, megőrizve a valóság ízét, új köntösben találják magukat. A mesélő hitelességre törekvő ereje csörgedezik bennük. Ezért is fontosak az emlékőrzők, nehogy kikopjanak, elenyésszenek ezek a mondott kincsek, hanem lejegyzés által újra kiviruljanak, ahogy a havasi virágok teszik élénk színeikben megmutatkozva.
* * *
Sántha Attila Ágtól ágig című kötete bevezet a múlt hetedízigleni székely világának megtörtént eseményeibe. Nemcsak saját falujának hajdani élete elevenedik meg benne, hanem azáltal az egész székelységé. Hiszen a székely nép elég nehéz körülmények között kellett helyt álljon, bármilyen felségjel alatt is kellett éljenek. Innen a fineszesség, az a csavaros észjárás, mert a mostoha körülmények ellenére is talpon kellett maradjanak.
Sántha Attilának a világ közepe a székely faluja, úgy ahogy másoknak az, ahol felnevelkedtek, esetleg ott is születtek.
A családja történetének bemutatása egy igazi székely ballada, ahol a mindennapok nehézségei és szenvedései mellett kibontakozik az egymásrautaltság szépsége. Magunk előtt láthatjuk a történetek szereplőit. Mindehhez segítséget nyújtanak a kötetben találóan elhelyezett fényképek is.
Hét emberöltő nem kis idő. A történetek szinte népmesébe illőek, viszont a háborúk és egyéb megpróbáltatások zaja teljesen ki tud józanítani. Attól szép mégis, hogy még így is érdemes élni.
Megidézni őseink valóját, s úgy visszaadni, hogy hitelessége ne vesszen el, már szinte mágia. Az élet ügyes-bajos dolgait a múltbéli cselekmények hangulatával újra átélni pedig igazi csoda. Azt hinnénk, hogy a legkönnyebb a személyesen érintett történetek megírása. Igen, mert kéznél van az anyag, viszont annak feldolgozása bizony falakba ütközik. Az elfogulatlanság mércéjével pedig nem éppen egyszerű alkotni.
Azért érdemes ismerni múltunk mára is kiható léleképítő köveit, mert beférkőzve a tudatunkba értéket örökítünk át. Még a nem éppen szívderítő jóslatok árnyékában is. Általuk lehetünk gazdagabbak, élhetőbbek és magabiztosabbak.
* * *
Sántha Attila könyvét lapozgatva felidézhetjük magunk is a múltbéli események sorozatát, amelyek őseinkkel, családunkkal estek meg. Ugyanakkor tanulságként szolgálnak egy közösség helytállásának krónikájaként.
Borbé Levente,
könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése