2022.
június 17-19.
között újból
meghívást
kaptam biblioterápiás tevékenységre a Kísérő
csoport
elnevezésű táborba, amelyben a „Soha
ne add fel”
alapítványhoz tartozó
szülők és sérült gyerekeik
aktív,
de mégis pihentető
programon vettek részt.
A
tábornak a Szentegyháza melletti szelterszfürdői Szent
Gellért Alapítvány
kis kertje
ad otthont már jó néhány esztendeje.
A kertben egy nagyobb vendégház és több kis otthonos lak
biztosította a táborozók kényelmét, ahol több szórakozási
lehetőség között
lehet válogatni.
A
tábor lebonyolítói természetesen
a szülők és
György Attila,
valamint
felesége
György Ida
főszervezők
voltak.
Az
idén is szombaton
érkeztem a táborba, ezúttal
a délelőtti órákban.
Jó
volt találkozni a már zömében ismert kedves
és
figyelmes társasággal.
A
foglalkozásomat
Bajcsi Kinga székelyudvarhelyi óvónéni valamint pszichológus
segítette.
Mivel
a
szülők többsége
előtt ismert volt tevékenységem, ezért a biblioterápiáról
szóló bemutató
elmaradt.
Inkább
magára a tevékenységre koncentráltam, beleértve az
előkészületeket is.
Ez
alkalommal Janikovszky
Éva:
Ha
én felnőtt volnék
című
remekbe sikerült alkotását elevenítettem meg.
 |
| Készülődés |
 |
| Átváltozva panaszos Jóskagyereknek |
 |
| Beindult a panasz... |
A
közönség nyitott volt a darabra, s persze a sajátos
interpretálásomra. Láthatták a kellékek kicsomagolását, a
helyben való készülődést, és a végső eligazítást, amelyet
végigmagyaráztam. Már akkor mosolyt csalt a felnőttek arcára. A
gyerekek és fiatalok is kezdtek belemelegedni a kuncogásba.
Viszont, amikor a tényleges darab került terítékre, onnan
kezdődött a varázslat. A közönség kellőképpen rezonált a
látottakra. A vidám pillanatokat adó jelenetek mellett éberen
figyeltek. |
| Indulatban |
 |
| Mit is kell felvenni... |
A
Bice-Bóca
székelyudvarhelyi színjátszócsoport képzeletbeli Jóskájára húztam rá a
gyerek szerepét, aki kis lurkó szemmel láttatta a szülők
viselkedését, fejezte ki nemtetszését. Ezt követően ő maga
mutatta, be milyen felnőtt lenne. S ami a lényeges, hogy a végén
mégis töprengeni kezdett a felnőttek állította szabályokon.
 |
| Ha felnőtt lennék, székre térdelnék |
 |
| Ha már nagy lennék, minden kóbor macskát megsimogatnék |
 |
| Ha apa volnék, akár zsiráfot tartanék, s azzal aludnék |
 |
Bajcsi Kinga, mint fogmosó pohárból kinőtt tölgyfa
|
 |
| Ha nagy lennék, annyit mászkálnék a földön, hogy csak! |
 |
| Bújócska |
 |
| Ha már nagy volnék, felmásznék akármire |
A
darab bemutatását
a Bice-bóca
színjátszócsapat Lázár Ervin: Virágszemű
Julcsa kis
filmje, majd egy rövid beszélgetés követte. A
visszajelzések alapján telitalálat volt ez a választás. Azon
kívül, hogy a nézők apraja-nagyja szerfelett kellemesen
szórakozott, jókat derültek, betekintést nyerhettek a már
számukra nem
mindig értett
kis gyerekek világába. A gyerekek önmaguk vívódásait láthatták
egy kis mókával elegyítve. Ugyanakkor a fiatalok, de még a
felnőttek is felidézhették a gyerekviláguk magyarázatokra váró
univerzumának kérdéseit.
 |
| A közönség tagjai aggódtak Jóskagyaerekért, ezért beköttették a cipőjét |
 |
| Filmbemutató |
A
darab befejeztével meghitt beszélgetést folytattam a tábor
lakóival. Nyilvánvalóan a mókázás ott sem maradt el.
Nem
is kell mondanom, az intenzív aktív pörgés mellett mégis
lehetett lazítani. Újból
feltöltődtünk, közösen.
Ez
így van rendjén.
Mint
ahogy a labdát is visszapasszolják, úgy működtünk együtt mi
is. Viszont a játék minősége, ami
tőlem
is függ, egyben a feladatom része.
Hálás
vagyok a meghívásért. Köszönet a szervezőknek, segítőknek, a
kedves szülőknek, és az aranyos gyerekeknek, fiataloknak.
Fényképezte: Lőrincz Géza, Bajcsi Kinga és jómagam
Borbé
Levente
könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése