Egy nem éppen mindennapi irodalmi társaság létrejöttéről és működéséről olvastam. Mostani szemmel nézve a mai olvasókörökhöz hasonlítható. Viszont a csoport tagjai már egészen érdekesek, ahogy maga a társaság megalakulása is.
A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság levélregényének zömét Mary Ann Shaffer írta meg. Sajnos betegsége miatt kéziratát unokahúga Annie Barrows korrigálta és fejezte be.
A könyv egy különleges második világháborús eseményt mutat be. Azt a ritkaságszámba menő német megszállást eleveníti fel, amely a Nagy Brittaniához tartozó Csatorna Szigeteken történt. A történet életre keltését levelezések kapcsán tárja az olvasók elé.
A „levélkrónika” főszereplője Julie Aston írónő, aki Londonban munkálkodik. Két irománya, Sophie barátnője bátyjának, Sidneynek köszönhetően látott napvilágot.
Maga a cselekmény az említett szigetek egyikéről, Guernseyről, Julietnek intézett levéllel indul. A levél írója Dawsey, beszámol Julietnek a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság német megszállás alatti létrejöttéről és működéséről. Juliet kíváncsisága meghozza a gyümölcsét. Folyamatos levélváltás eredményeként megismerhetjük a Guernsey sziget varázsát, és az ott élő emberek nem mindennapi nehézségekbe ütköző életét. Mindezt tréfával, derűvel elegyítve, amelyek a szomorúságok ellenére is üdítően hatnak.
Az olvasóklubban lévő személyek szerény munkások, mezőgazdászok, háziasszonyok és más dolgozók.
A kijárási tilalom ellenére a sziget néhány lakója találkát szervez. Egy malac titkos lakomája miatt kerülnek veszedelmes helyzetbe. Ezt követően jön a fordulat, akkor amikor a csapat hazafelé tartva német járőrökkel találják szembe magukat. Nehogy lelepleződjenek a fiatal és csinos Elizabethnek jut eszébe kiötölni a meggyőző hazugságot. Annak ellenére, hogy csak látogatóba jött a szigetre imigyen sikerült „megalakítania” nagy hirtelenjében a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot. A német hatóságok sem voltak közömbösek elfoglaltságuk iránt. Szemmel kísérték, legalábbis egy darabig, a tevékenységüket. Az újonnan kialakult helyzet miatt a társaság ténylegesen belekezd az olvasásba. Így könyvek tucatjaival ismerkednek meg, főleg az angol nyelvű irodalom nagyjaival. Nem is bánták meg, mert nem sok más szórakozási lehetőség volt a szigeten. Az olvasóvá cseperedett tagok a művek segítségével igazi klubtagokká formálódtak. Egyre világosabbá vált számukra az olvasás elengedhetetlen fontossága.
* * *
Juliet a szigetre érkezése pillanatában abba a mesevilágba csöppent bele, amelyet a levélváltásokból tapasztalhat meg az olvasó. A háború, ha már 1946-ban már nem dúl, de még a két esztendő elteltével is erősen érezteti hatását. Másként szólva, elevenen él az emberek mindennapjaiban.
Juliet találkozik végre az olvasó társaság tagjaival. Ők avatják be a közelmúlt történéseibe. A leleményes Elizabeth egy német századostól született gyerekét közösen nevelik. Elizabeth sajnos nem úszta meg a háborút, mert egy lengyel foglyot bújtatott. Elfogták és egy németországi koncentrációs táborba hurcolták. Ravensbrückben vesztette életét.
Az események tudatában Juliet ismerőseivel ismerteti a szigeten zajló közelmúlti és az akkori történéseket. Juliet szinte összes levelezőtársának központi témája lesz a Guernsey háborús históriájának megismerése. Juliet még az udvarlóját is visszautasítja, mert érzelmei másfelé kacsintgatnak, s részese akar lenni Elizabeth árván maradt kislánya felnevelésében.
*
A levelezés igazi hősnője mégsem a sikeres és gyönyörű Juliet, hanem Elizabeth, hiszen történetén keresztül ismerjük meg a sziget mindennapjait valamint a német megszállást. Elizabethnek köszönhetően jön létre a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság, és változik meg Juliet élete is.
* * *
A regényben a második világháború egyik érdekes színfoltja kerül elénk, ahol az emberi barbarizmus mellett az emberek képesek voltak közösséget kovácsolni. A reménytelenségből kiutat találva életük megváltozott. A bátorság, a hűség, az egymásrautaltság és a szeretet reményt adott nekik. Eme erények segítségével indultak el a kölcsönös tisztelet és a barátság útján.
Mindenképpen ajánlom fiataloknak, kalandot szerető olvasóknak, és azoknak, akik szeretik a háborús történeteket.
Egy jó példa arra, hogy nehéz helyzetekben a megoldást kereső embereknek sikerül az életet szeretni, úgy ahogy van.
Borbé Levente,
könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése