2020 márciusa teljesen felforgatta az addigi életünket. A járványhelyzet miatt a Föld lakosságának többsége saját otthonába kényszerült, vagy közeli rokonaiknál, vidéken vertek tanyát. Kijárás csak igazoltan és nélkülözhetetlen helyzetben jöhetett szóba. Persze, a fontosnak titulált helyeken tovább dolgoztak. Azonban a polgárok többsége, saját kis terében, otthon intézte el a munkáját is. Természetesen a világháló segítségével. A kért feladatokat, ha nem is annyira hatékonyan, mint a megszokott módon, de orrba lehetett csapni. Miért is? Mert a lakásban legtöbb helyen egy egész család lakik. Elméletileg mindenkinek kütyüvel kellett volna rendelkeznie...
Előnye az egész összevisszaságnak talán annyi volt, hogy az emberek kiaknázhatták a digitális világ lehetőségeit.
Igaz Dóra könyve is erről az időszakról szól. Akinek van gyereke, annak szinte nem is kell mesélni róla, mindez milyen nehézségekkel járt. Kezdjük azzal, hogy erre a helyzetre senki sem volt felkészülve. Talán úgy jobban lehetett volna mindezt a nyakunkba zúdult zűrzavart enyhíteni. Az első és legfontosabb szempont, hogy a kedves diákoknak volt-e valamilyen kütyüje, amivel be tudott volna csatlakozni az online oktatásba? Nem mindig. A tanulás részben volt csak ellenőrizhető, s a gyerekek mindig egy lépéssel előbbre jártak találékonyságban, mint tanáraik, vagy esetleg az otthon ellenőrző szüleik. A kijátszás technikájában élen jártak.
Igaz Dórának a Digitális tanárnő kérem! kötete erről a hihetetlen, most egy 180 fokos fordulatot veszek időszaknak az eseményeiről szól. Nyilván humorosan tálalva. Ugye, hogy a kulturális intézmények, s még az üzletek némelyike is lakat alá került. Így nemcsak a diákok, hanem a felnőttek világa is felkerült a világhálóra. A szülők nagy része "home office-ban végezték vármegye robotját". Miközben a gyerekek igyekeztek tanulgatni, ahogy sikerült nekik. Egyre jobban beleszoktak a kütyük adta kapcsolatteremtésekbe.
Nyilván, mint mindennek, az efféle megoldásnak is van előnye. Viszont a fizikai jelenlét célravezetőbb, mint az online órák. Nem is beszélve arról, hogy a virtuális világban való jártasság elengedhetetlen ilyen helyzetekben. Jó, ha ismerjük az adott embercsoportot, vagy ha nem is, legalább érdekelje őket a téma, amit feldob nekik a közvetítő a képernyő segítségével.
A kötet mégis kedves, és attól eltekintve, hogy rátappint a néha elfecsérelt pillanatok, percek lényegére, igen eleven. Csaknem előttünk zajlik az esemény. A vicces hangulatok pedig még olvashatóbbá teszik a kötetet. Akár egy szusszra is ki lehet böngészni. Ugye, itt nemcsak az oktatás van bemutatva, hanem a háttérben zajló otthonok hétköznapi élete is. Szemléletes és képszerű. Ettől válik valóságossá az egész történet.
Az eseményekben való részvételt Fekete Bernadett rajzai teszik még tréfásabbá.
* * *
Azt se feledjük el, hogy a digitális oktatás, ha nem is old meg mindent, de belopózta magát a köztudatba. Vannak, akik igen szeretik. Valóban hasznos, de amint már említettem, a fizikai jelenlétnek a tanítás terén jóval nagyobb szerepe van.
*
Ez a kötet igazi csemege tud lenni a biblioterápiás foglalkozásokon. Van, amit beszélni erről a témáról.
Köszönet Forreiter Csilla sepsiszentgyörgyi iskolai könyvtárosnak, aki ajánlotta ezt a könyvet.
Borbé Levente,
könyvtáros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése