2019. február 19., kedd

Az emlékezet zengő csöndje



Borbély Szilárd 1963. november elsején született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Fehérgyarmaton. A nagy közönség költőként, íróként és irodalomtörténészként ismerte meg. Volt tanársegéd, egyetemi oktató, szerkesztői tag a Studia Litteraria és az Alföld című folyóiratoknál. Számos verseskötete, tanulmánykötete, esszéje és kritikája jelent meg. Az 1988-as esztendő után folyamatosan publikál, amit a szakma elismerésként, mint munkájának gyümölcsét, gyakran díjakkal fémjelzi. Alkotásait több nyelvre is lefordították (bolgár, cseh, német, francia, olasz, horvát, lengyel). Töretlen pályafutását váratlan halála szakította félbe. Emlékét megőrizve végeztem egy kis számadást, amellyel tiszteleghetek munkássága előtt.
*
Az otthonában nélkülöző család története csigázta fel az érdeklődésem az általa teremtett világ iránt. A Nincstelenekbe beleszőtte gyerekkori emlékeit. A felejthetetlen történetet egy tízéves kisgyerek mindennapi élményein keresztül láthatjuk. A képszerű jelenetek szinte sodorva kapnak el és visznek végig a kíméletlenül száraz, nélkülöző emberi valóságban. E falu hiedelemvilágának és szokásainak íratlan szabályai még zártabbá teszik a benne élő közösséget. A gyerek szinte tudatlanul, néha mégis meglátva a helyzet súlyosságát, próbálja elfogadni napjainak egyhangúságát. Mindenhol meglapul valami sötét, lehúzó és kétségbeejtő erő. Még abban is, hogy mindenki fél valakitől, mert a fenyítés kegyetlen módszerével, a veréssel nyugtázzák feljebbvalósságukat, fékezhetetlen dühüket egymás között az emberek. Ezt a szinte ösztönszerű cselekedetet többször is a céltalanságban tengődő lelkek erejének levezetésével láttatja. S nincs sok lehetőség a brutális tettek okának magyarázatára. Talán a szűkölködés, az anyagi szegénység váltja ki belőlük... Kirekesztettnek, számkivetettnek érzik magukat, de nem sokat tesznek azért, hogy valami is változzék. Mégis, a hétköznapi döntésük pecsétje rajta van a napok hordalékán. Úgy érezhetjük, mintha magányra lennének ítélve. A kisfiúnak ez az amúgy készen kapott életmódja nem föltétlenül rossz, mégis érzi, hogy valami nincs rendben. Ezért szeretne kilépni ebből a mókuskerékből, hiszen az ott lakóknak az elmaradott szokásokhoz való ragaszkodása teszi elviselhetlenné a nincstelenséget. A szüleihez való tartozás is egy kényszerállapot. Semmilyen biztonságérzetet nem érez, inkább szorongást. Inger- és érzelemszegény világ ez. Nem bírnak elviselni senkit sem, ha nem azonosulnak vélük. Az elszigeteltség nyomasztó hangulatát a prímszámokkal való játszmája teszi erőteljesebbé. A gyerek számára a számokat misztikus tartalom lengi körül, és utat nyit egy másik létformába, amelybe bizalommal kapaszkodhat, ahol megnyugodhat. A történet “hősei” szeretnének kimozdulni ebből az ördögi körből, de tehetetlenségük megfékezi őket ebben. Talán a család sok nemzetiségű hovatartozása sem könnyíti meg a dolgukat. A történet végén derül fény arra, hogy apját testvérei kitagadják az örökségből. Elhagyva a falut, attól a perctől kezdve törvényen kívülinek számít. Az ifjúvá cseperedett hősünk pedig megtalálja hajdani lakjuk alaprajzát, ahol tizenhárom esztendőt húzott volt le. Bekereteztetni viszi, de persze nem megy utána. Mintha ezzel is azt sugallná, hogy a múltnak el nem múló hatása van a jelenre.



Az önéletrajzi ihletésű írásán keresztül megtaláljuk benne őt is. Túrricse volt tíz esztendős koráig az otthona. Az ott lévő történések regénybéli változata a saját látásmódján keresztül tükröződik vissza. Sajnos eme időszak megélt tragikus eseményei tovább burjánzanak benne, mikor egy újabb szörnyűség következik be családja életében. Szülei Jánkmajtisban laktak, mikor egy rablótámadás során, 2000 karácsonyán, édesanyja ott helyben, a saját házukban vesztette életét, édesapja pedig nem épült fel soha a sérülésekből. A bekövetkezett szerencsétlenség hatására látott napvilágot a Halotti pompa című verses kötete.

Borbély Szilárd irodalmi alkotásait teljesen átszövi a tragikusan megélt hétköznapok nyomasztó hangulata. Sorait néha ironikus légkör lengi körül. Az élet adta sorsfordulatok, a hétköznapok változatlanságán túl megróbál kapaszkodót keresni bennük. Ezért is mélyen elgondolkoztatóak. Többszöri olvasást igényelnek, ami új élményeket, más képeket, következtetéseket von maga után. Olyan, mintha saját magunk emlékeinek tárházát kérné tőlünk számon, de mégis szeretne semleges maradni. Pedig a létkérdésben nem lehetünk azok. Az egész élettapasztalat, s az annak emlékeként továbbélt, megélt s újraélesztett eleven történései követnek bennünket egy életen át. A már-már létbölcseleti, filozófiai hatású, és vallási kérdésekkel foglalkozó írásai, amelyeket tapasztalataival is alátámaszt, teljesen fogva tartanak. Közömbösen nem lehet elmenni mellettük, hiszen a megélt élmény, bármi is legyen az, hitelesen tálalva új dimenziókat nyit meg lelkünk feltárásában. Olyan világba kalauzol el bennünket, ahol még a csöndben is felsejlik a zaj, és nyomon követve más értékeket hoz létre még a magányosnak tűnő perceinkben is. Lehetőségeket kínál egy másmilyen lét megélésére.

Habár művei nagyrészt nem éppen a derűt csempészik be lelkünkbe, mégis olvasásuk közben értelmet nyer minden egyes szava, hogy nem volt hiába. Érdemes böngészgetni, mert általuk nemcsak a szerzőt és gondolkodásmódját ismerhetjük meg, hanem emberi mivoltunkban jobbak, lélekben gazdagabbak leszünk.

Önéletrajzi források:
Kácsor Zsolt: A Nincstelenek falva In: Népszabadság 2015. 03. 21
Borbé Levente

Utólagos Link: Beszámoló - Borbély Szilárd: Kafka fia című regényérőlhttp://szekelyiskkonyvtaros.blogspot.com/2022/07/felmenok-es-sarjak.html


Nincsenek megjegyzések:

15 éve hunyt el Lászlóffy Aladár

15 esztendeje annak, hogy Lászlóffy Aladár, erdélyi magyar költő, író, műfordító és szerkesztő eltávozott közülünk. A fénykép a Kettős tükö...